« Délvilág szakácskönyv   Almatorta »

Húsleves

vasárnap 2007. febr. 25. 14:33
3 komment
Kategóriák: elmélkedés, leves
Címkék: leves
Majdnem híres

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki úgy nőtt fel, hogy minden vasárnap húslevest evett ebédre. Ez jó is volt, de borzasztóan egyhangú is. Talán innen is eredhet a levesek iránti halvány ellenérzésem, úgy általában, és az az igényem, hogy a leves legyen nagyon finom, nem csak éppen megfelelő. És főleg változatos.

Hosszú ideig teljesen száműztem a konyhámból a húslevest, de azután szép lassan visszaszivárgott, és kialakult az a formája, ami csak az én háztartásomra jellemző. Ha jól megnézzük, tényleg van ilyen. Anyósom csak marhahúslevest főz, főleg karalábéval ízesíti, és nagyon kevés hosszúmetéltet főz bele. A szüleimnél a leves mindig kétemberes étel volt, közösen főzték, sok húsos karajcsontból, sok zöldséggel, de a fő ízesítője a zeller volt. A tészta eperlevél, vagy szilvamag, de biztosan nagyon sok, egészen sűrű lett a végeredmény.

Nálam a húsleves mindig csirke, csontos részek, aprólék. Répa főleg, gyökér és egy fej zeller. Néha teszek bele karalábét is, de akkor mindig túl édesnek érzem. Elég eretnek módon főzöm: fölteszem a vizet egy vöröshagymával meg egy zöldparikával forrni, teszek bele egy leveskockát és a feldarabolt húsokat. Fűszerezem sóval, egész borssal, szerecsendióvirággal és reszelt szerecsendióval. Fő kb. fél órát, addig megpucolom a zöldségeket. Tudom, hogy ez a forró vízbe föltevés nem a nagykönyv szerinti, de úgy találtam, hogy így lesz a legkevesebb habja a levesnek, és így lesz a legkevésbé zavaros. Talán azért, mert így a kis fehérjefoszlányoknak nincs idejük kioldódni. Fél óra után beleteszem a zöldségeket és azzal fő még 2 órát mondjuk, de minél többet, annál jobb.

húsleves

A betétje grízgaluska, amit külön sós vízben főzök ki, illetve, mikor a víz felforrt a galuskákkal, lefedem az edényt és elzárom a gázt. 25-30 perc alatt teljesen megpuhulnak, csak át kell őket szedni a leszűrt levesbe. Két-háromhavonta azért egészen jólesik.

phzs

Kategóriák

elmélkedés , leves

Címkék

leves

Komment

Eddig 3 komment érkezett

  1. Tintaleves/Eszter:
    2007. 02. 25. 23:37

    Úgy látszik, a húsleves többeknek okozott maradandó traumát. Nálam hosszabb külföldi tartózkodás állította vissza a becsületét. Azóta már csak pörköltöt, töltött káposztát, rántott húst, stb. nem készítek. Ez maga a gasztropszichoanalízis...

  2. phzs:
    2007. 02. 26. 13:42

    Ez a gasztropszichoanalízis nagyon jó szó, még majd visszatérek hozzá, ha nem bánod.
    Zsuzsa

  3. Tintaleves/Eszter:
    2007. 02. 27. 2:22

    Dehogy bánom, dehogy bánom, az analízis sokáig eltart....

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





BoMi 2007