Citromos-mascarponés torta és a Stahl magazin

Kezdjük a tortával. A recept a Good Food legutóbbi számából van, de a fogyasztóknak felidézett egy régesrégi citromtortát, amit csak egyszer sütöttem, és a receptje utána elkallódott. Amikor azzal kacérkodtam, hogy tanulok hollandul egy kicsit, akkor R. mindig küldte Hollandiából az ökumenikus gyülekezetük ünnepi kiadványait: adventi naptárat, karácsonyi történetet, könyvecskét a böjt idejére. Az egyik ilyenben volt a citromtorta. Citrommmal ízesített tészta citromkrémmel, a tetején citromos máz. Tudva azt, hogy Hollandiában senki sem süt, ezt kicsit anakronisztikusnak éreztem, de finom volt. Viszont biztosan nem volt benne mascarpone. Hátha előkerülne valahonnan az a sárga fedelű füzet, akkor össze tudnám hasonlítani.

Citromos-mascarponés torta

Hozzávalók egy 18 cm átmérőjű tortaformához:

A tésztához: 10 dkg vaj, 10 dkg kristálycukor, 10 dkg liszt, 2 tojás, fél csomag sütőpor, 1 citrom reszelt héja

Az öntethez: 8 dkg porcukor, 2 citrom leve

A krémhez: 2 tojássárga, 8 dkg porcukor, 5 dkg vaj, 1 citrom leve és héja, 10 dkg mascarpone

A tésztához habosra keverjük a vajat, a cukrot, és a tojásokat. Hozzáadjuk a lisztet, a sütőport, és a reszelt citromhéjat. A sütőpapírral bélelt formába simítjuk, és 180 fokon addig sütjük, míg a teteje  érintésre rugalmas nem lesz, és szép színt kap. Bele is szúrhatunk egy tűt, de én ezt a módszert jobban szeretem. Miközben a tészta sül, összekeverjük az öntethez a citromlevet a cukorral, míg a cukor feloldódik. Amikor a tésztát kivesszük a sütőből, azonnal rákanalazzuk az öntetet, és hagyjuk kihűlni.
A krémhez a tojássárgát összekeverjük a porcukorral, és a tálat egy forrásban lévő vízzel teli edény fölé tesszük. Habverővel addig verjük, amíg a cukor elolvad. Ekkor hozzáadjuk a kockára vágott vajat, a citromlevet és héjat, és a habverővel verve addig főzzük, míg besűrűsödik. Levesszük a víz fölül, és hagyjuk kihűlni. Ha teljesen kihűlt, belekeverjük a mascarponét.
Amikor a tészta is szobahőmérsékletű, akkor óvatosan kettévágjuk, megkenjük krémmel, és miután összeragasztottuk a két felét, a tetejére kenjük a maradék krémet.

Akkor most jöjjön a Stahl magazin. Már tegnapelőtt is láttam egy újságos pavilonban, de csak tegnap vettem meg, miután bele is tudtam lapozni. Pár kollegina már értékelte a Blogasztro-n, és egyetértek velük, hogy jó kézbe venni, szép a papír, szépek a képek, jók az olvasnivalók. Nem sok "de" van, mert az ötlet remek, és a szépen növekvő Stahl-brand kiválóan elbírja ezt a beruházást is. Inkább azt érzem az első szám tartalmán, hogy tesztelik a piacot, elad-e Stahl Judit  arca egy ilyen terméket is. Ezért nem vállaltak fölösleges kockázatot. Az alkalmazottak, rokonok és jó ismerősök írtak arról, ami érdekelte őket: a nagytakarításról, ésszerű árú kozmetikumokról, fürdőruhaválasztásról, és elővettek Stahl Judit repertoárjából néhány bombabiztos receptet új fotókkal. Chili és Vanília kivétel ebben a sorban. Ő igazán megérdemelt már a Magyar narancs fekete-sárgája után egy ilyen szép megjelenést, de ő is sokkal-sokkal többet tudna mutatni. Bár gondosan feltüntették az impresszumban, hogy minden terméket megvásároltak, kicsit sok a promóció. Érdemel a magazin még esélyt tőlem, a következő számtól függ, hogy mennyit. Ahhoz viszont profi szerzők kellenek. Tetszettek a próbafőzők véleményei (leheletnyi Good Food-koppintás), és az egész azért összeáll. Kiváncsi vagyok.

A kép innen van.