Gyakorlati oktatás (Szakmai képzés 3.)

Tegnap Mirelle írt arról, hogy milyen jót sütiztek az anyukájával, és le is fényképezte a tányérján a süteményt. Belém bújt az ördög, és egyszerre úgy láttam azt a szelet piskótatekercset, mintha szakmai vizsgán tették volna elém. Négy komoly hibát rögtön találtam benne, de a biztonság kedvéért ma még a cukrász kolléganőmnek is megmutattam a képet. Ő további három hiányosságra mutatott rá. Abban viszont egyetértettünk, hogy a sütemény abból készült, amiből kellett, nem voltak benne adalékok, valódi a lekvár. Ha egy országos hírű cukrászdában, amelyet az utóbbi pár évben minden valamire való sajtóorgánum a mennybe menesztett, ilyen az a termék, aminek a "legjobb az ár-érték aránya", akkor mi lehet másutt? Persze tudom, hogy mi van másutt. Nálunk is van elegáns cukrászda, igényes megjelenéssel, minden igényt kiszolgáló süteményekkel, és van olyan, ahol a berendezés 25 éve is ilyen volt, és a sütemények harmadannyiba kerülnek, mint az előző helyen, de tele vannak színezékkel, térfogatnövelőkkel, lékötővel. Tanulóink mindkét helyen vannak, a képzési idejüknek több, mint felét töltik az adott munkahelyen. Az iskolában kell kiegyengetni a különbségeket. Nem egyszerű, és akkor még nem vettük számításba a tanulók képességei, és ambíciói közötti különbséget.

Idén májusig nagyon kedvező feltételekkel alkalmazhatott tanulókat egy vállalkozó. Gyakorlatilag minden költségét visszaigényelhette, tehát a végső mérleg az volt, hogy kapott ingyen munkaerőt, aki több-kevesebb mértékben bevonható a napi munkába. Mik ezek a költségek? A vállalkozó a tanulóval szerződést köt, amely alapján ösztöndíjat fizet. A tanulószerződés ideje beleszámít a nyugdíjba, táppénzre jogosít. Ezen kívül a tanuló munkaruhát, étkezést kaphat. Májusban eltörölték a költségek visszaigényelhetőségét. Teljes mértékben. Óriási felzúdulás volt, egyre-másra jelezték a vállalkozók, hogy nem igényelnek több tanulót. Az elégedetlenség a megfelelő helyen nyilvánult meg, mert júliusra annyiban változott a dolog, hogy a költségek háromnegyedét lehet visszaigényelni, a negyedét kell a munkaadónak állnia. Szerintem, így sem járnak rosszul. Két tanuló körülbelül kitesz egy egész embert, és a költség, összehasonlíthatatlanul alacsonyabb, mint egy alkalmazott esetében, még a megváltozott viszonyok között is.

És a tanulók? Ők hogyan látják a munkahelyeket? Tíz évvel ezelőtt 14 évesen kerültek be a szakképzésbe, ma 16 évesek, amikor szembetalálkoznak azokkal a követelményekkel, amelyekre nem számítottak: a cukrász már éjjel elkezd dolgozni, és általában egy műveletet végez hosszabb ideig. A szakács bármikor dolgozhat, gőzben, nagy stressznek kitéve. A pincér munkaideje legnagyobb részében hétvégén dolgozik. Ezek a körülmények gyakran úgy jelennek meg a tanulók tudatában, mint az adott munkahelyhez kötődő dolgok. Igyekeznek munkahelyet változtatni, de akinek nem tetszettek a feltételek az egyik helyen, ugyanazt találja másutt is. Ekkor jön az igazolatlan hiányzás, végül az iskola elhagyása. Sajnos. Vannak olyan helyek, ahol alig van főállású alkalmazott, és a munka nagy részét  tanulók végzik, és ez legtöbbször olyan minőségű is, például menü főzésére és kiszolgálására korlátozódik. Vannak olyan helyek, ahol szintén sok a tanuló, de tudatosan vezetik be a tanulókat a fogásokba. Az elsős pincér leszedi a piszkos edényt, év vége felé kiviheti a rendelést. Másodikosként, ha ügyes, akár önállóan is dolgozhat, harmadikosként pedig teljes felelősséggel kell kiszolgálnia az egész teraszt . Biztosan nem véletlen, hogy kit tesznek az elegáns kávézóba, ahol bátran elbeszélget a vendégekkel, és kit a menüt kiszolgáló részbe. Ez a vállalkozó még azt is megteszi, hogy külön gyakorlati oktatást tart a tanulóknak. A rendezvény-szervezési igazgató (valahai kiváló tanítványunk) felszolgálást, nyugdíjas kolléganőnk pedig ételkészítést oktat nekik heti egy napon.

Bárhol is volt a tanuló gyakorlaton, ugyanazt a piskótatekercset kell megsütnie, ugyanazokat az ételeket megfőznie a viszgán. Nem meglepő, hogy az a tanuló, aki minőségi feladatokat kapott tanulókorában, a vizsgán is jobban teljesít.

A kép Imatrában készült Jenny-ről és Katáról, amint éppen a karéliai lepény elkészítését gyakorolják.