
Valaha Botticelli kép volt, ma Botero.
Nigel Nicholson: Long Life (A könyv fülszövegében Virginia Woolf nevét látta meg gasztrogyerek, és rögtön rám gondolt. Ugyan Woolfról csak egy fél oldal szól Vita Sackville-West fiának önéletrajzában, de a könyv mégis érdekes volt a számomra. Nigel Nicholson szerencsésen túltette magát diszfunkcionális szülein, a magán fiúiskolák megpróbáltatásain, majd sikeres üzletember és non-fiction szerző lett. A legjobban az ragadott meg, hogy amikor huszonévesen hozzájutott az örökségéhez, első dolga volt egy szigetet venni Skóciában. Sok jó fotóval.)
Jane Austen: Emma (Megvettem az új fordításokat az utóbbi években, és lassacskán bevonom őket az újraolvasásba. Sokadszor is elbűvöl az Emma szerkezete. Egyetlen másik könyvre sem hasonlít. Annyi szál fut benne, és olyan sokrétűek a karakterek, hogy minden olvasáskor más dolgok válnak nyilvánvalóvá. Emlékszem, milyen csalódott voltam, mikor először értem a végére. Mindenkihez hozzáadtam volna Emmát, csak éppen Mr Knightley-hoz nem. Ezt ma másképp látom. És minden újraolvasáskor több elrejtett kulcsot fedezek fel Jane Fairfax és Frank Churchill titkos románcához.)
Agatha Christie: The Blue Geranium (Ez nem is regény, csak egy novella a 13 Clues for Miss Marple című kötetben, de egész estés filmet készítettek belőle, ami egész fogyasztható lett. Minden szereplő sztoriját kicsit túlírták, de ez nem vált a kárukra, és a főszerepet Toby Stephens játssza.)
(Magamban meg vagyok arról győződve, hogy Maggie Smith azért adta kisebbik fiának a Thoby nevet, mert Virginia Woolf korán meghalt bátyját majdnem így hívták. Ő volt Thoby Stephen, több Woolf regényalak modellje.)
Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre/A hetedik hullám (Az első kötet eredetijét gasztrogyerektől kaptam kölcsön azért, hogy tanuljak belőle németül. Három alkalomig bírtam, azután mikor megtudtam, hogy van magyarul, és ráadásul folytatása is van, megvettem. Nem kellett volna.)
Jean Webster: Erre csak Patty képes/ Patty a kollégiumban (Van úgy, hogy az ember mellényúl, de hogy közvetlenül egymás után talál négy fogyaszthatatlan regényt? Jean Webster írta a Nyakigláb apót, amit egyszer valaki kiadhatna Nyakigláb apu címen, és akkor nem lenne akkora csalódás az egyébként remek könyv vége. És persze Webster írta a Kedves ellenségemet, ami egy abszolút felnőtt könvv, ellentétben ezzel a kettővel, amiknek se füle, se farka, sem a történet, sem a karakterek nem tartják össze. Leginkább az az érzésem, mintha az írónőnek állandó rovata lett volna egy magazinban, és a kínok kínját állta ki minden héten a kötelező írnivalóval. El fogom őket ajándékozni.)
Nem egy jól sikerült hónap olvasási szempontból. Viszont láttam dvd-n a teljes Hornblower sorozatot, mind a nyolc részt, és a modern környezetbe helyezett BBC-Sherlock három részét (courtesy by Amazon). Meg újra végigélveztem a Szószt, szintén dvd-n.

Egy kicsit off, de ha már Konyhasónapló... Most olvasok egy nagyon szórakoztató könyvet: Dede Franciska irodalomtörténésztől: Tartsd jól a bestiát! Emma asszony (Ignotus) receptpályázata és A Hét szakácskönyve. Egy századfordulós "blog" története. Tanulmány és szövegválogatás. Az ajánlása: "... mindazoknak, akiket érdekel a gasztronómia, a múlt századforduló világa és egy népszerű hetilap körül kialakult írói és olvasói közösség pezsgő szellemi élete."
Egyet gondoltunk, a napokban én is megrendeltem, az Emma asszony szakácskönyvével együtt. Kiváncsi vagyok. :)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
"A salátába a bölcs hinti a sót, fukar az ecetet, tékozló az olajat." Főzés, olvasás, elmélkedés

RSS
BoMi 2007
Én meg Toby Stephens-szel a Vexed-et :-)és nem is tudtam ezt az anya-fia összefüggést....
és a SH tényleg pazar, nekem is nagyon tetszett!