Az őszi szünet előtti napok a tanárok számára is épp olyan nyögvenyelősen telnek, mint a diákoknak. Ilyenkor kerülnek elő a szünetekben az ételreceptek, és néha felbukkan egy-egy gyöngyszem. Én anyósom tejlevesével borzasztottam el a többieket (vizezett sós tejben levestésztát főzünk, és kész is). Erről valakinek eszébe jutott, hogy az ő szülei milyen tejes levest főznek, és így tovább.
Tejes kelkáposztaleves (2 személyre):

Fél liter tejet kb. 8 dl-re hígítunk, sózzuk. Beleteszünk 2 szem kockára vágott krumplit, 2 karikára szelt kisebb répát és laskára vágott kelkáposztát. (Én egy leveszöldség csomagből származó nyolcad fejet használtam). Puhára főzzük a zöldségeket. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott zöldpetrezselyemmel. Olívaolajban bőségesen elkeverünk frissen őrölt borsot, és ebből mindenki ízlése szerint tehet a levesre.
Az eredetiben nem volt répa, de úgy túl sápadtnak találtam volna, és természetesen Székkutason nem borsos olívaolajat csepegtetnek a levesre, hanem borsos olvasztott sertészsírt.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
"A salátába a bölcs hinti a sót, fukar az ecetet, tékozló az olajat." Főzés, olvasás, elmélkedés

RSS
BoMi 2007