Ajándék a konyhából (VKF XXX.)

Valamikor réges-régen  bilincs volt a szovjet népen kaptam valahonnan néhány számot a Brigitte nevű német női lapból. Karácsony környéke volt, és az egyikben terjedelmes összeállítás volt karácsonyi ajándékötletekből. Talán még ma is megvan valahol egy hátsó polcon ez az újság, mert sokáig és sokat forgattam, annyira jól eltalált dolgok voltak benne. Általában az alap-ajándék mellé még járt valami, ami a használatra utalt: gyertyatartó mellé gyertya, takaros dobozhoz sütemény, törülközőhöz tusfürdő, vagy testápoló. Sok jó ötletet merítettem belőle, és ez járt a fejemben most is. Linzert sütöttem, gyerekkorom kedves süteményét, amit vagy úgy emlegettünk, hogy 10-20-30, a recept egyszerűségére utalva, vagy úgy: kerek, lapos, lekvárral összeragasztva. Sokáig eláll és egyre finomabb, ahogy a lekvár nedvessége puhítja a tésztát. Mit lehetne még mellé ajándékozni?  Egy szép mintás fémdobozt. Porcelán süteményes készletet. Süteményes szakácskönyvet. Süteménykiszúró formákat és egy csomag szép papírszalvétát. Diódarálót. Egy emeletes süteményestálat és nagymamám régi terítőjét. Húsvétig tudnám folytatni.

Lekváros linzer

Hozzávalók kb. 20 darabhoz:

10 dkg porcukor

20 dkg vaj

30 dkg liszt

1 csomag vaníliás cukor

fél citrom reszelt héja

1 tojás szétválasztva

5 dkg dió darálva

baracklekvár

A puha vajat összemorzsoljuk a liszttel. Belekeverjük a porcukrot, a citromhéjat és a tojássárgát. Éppen csak összeállítjuk, nem kell gyúrni. Folpackba csomagolva legalább fél órára hűtőbe tesszük. Maradhat tovább is (nálam például vasárnaptól szerdáig), de vegyük ki jóval  a felhasználás előtt. Nem baj, ha szobahőmérsékletű lesz, csak a kézmelegről kell visszahűlnie. Jól meglisztezett deszkán kinyújtjuk, és a felét kiszaggatjuk. Nekem van egy kb. 8 cm átmérőjű cakkos szélű szaggatóm, sőt egy olyan is volt, aminek a közepében lyuk volt, de az elveszett. A kiszaggatott darabokat sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük. A megmaradt tésztát megkenjük az enyhén felvert tojásfehérjével és megszórjuk a darált dióval. Ezt is kiszaggatjuk. Ha megtaláltuk a lyukas szaggatót, akkor azzal, ha nem, akkor keressünk valami kicsi kiszúrót, amivel a diós darabok közepére egy lyukat vágunk. A leeső széleket újra összeállítjuk és a fentiek szerint járunk el. 175 fokos sütőben éppen csak addig sütjük, amíg egy kis színt kap. Hagyjuk teljesen kihűlni, és egy sima és egy diós darabot baracklekvárral összeragasztunk.Igazán két nap múlva kezd jó lenni.

Update: Megtaláltam a lyukas kiszúrót, kb. mire elfogyott a süti.

Gombócra fel! (VKF XXIX.)

Amikor Max kiírta a mostani VKF témáját, a szemeim előtt azonnal húsgombócok jelentek meg. Ötletet is könnyen kaptam az egyik legutóbbi könyvbeszerzésből. A darálthúsos szakácskönyv egész fejezetet szentel a húsgombócoknak, bár igazából csak az ízesítés és a mártások összetétele különbözik. A fő lépések minden gombócnál ugyanazok.

Húsgombócok citromos-kapros mártásban

Hozzávalók 3 személyre:

50 dkg darált sertéshús

1 tojás

1-2 evőkanál zsemlemorzsa

2 evőkanál liszt

1 csomag friss kapor apróra vágva

Kb. 2 dl napraforgóolaj

1 evőkanál vaj

1 evőkanál olívaolaj

1 fej vöröshagyma lereszelve

3 dl húsleves, vagy fél leveskocka

Fél citrom héja és leve

1 dl tejföl

só, bors

A darálthúst összegyúrjuk a tojással és annyi zsemlemorzsával, hogy képlékeny, de összeálló legyen. Ízesítjük sóval, borssal és a kapor egyharmadával. Hozzáadunk a vöröshagymából is egy evőkanálnyit. A masszából diónyi gombócokat formálunk és meghengergetjük őket lisztben. A napraforgóolajat felhevítjük, és a gombócokat több részletben mindkét oldalukon pirosra sütjük. Konyhai papírra kiszedjük. Mikor minden gombóc kisült, egy másik edényben megolvasztjuk a vajat és az olívaolajat, és megfuttatjuk rajta a maradék reszelt hagymát és a felaprított kaprot. Felengedjük a húslevessel, vagy vízzel és feloldjuk benne a húsleveskockát. Beletesszük a húsgombócokat, és forrástól számítva 10 percig főzzük. Közben elkészítjük a habarást: 1 csapott evőkanál lisztet elkeverünk 1 dl tejföllel és kb. fél dl vízzel. A forrásban lévő ételhez öntjük, és pár percig még forraljuk. Ízesítjük reszelt citromhéjjal és citromlével.

Igazából mindig sós ízekre vágyom.

Szüret, szőlő és bor (VKF! XXVIII.)

A borral való főzést nem hoztam otthonról, tanulni kellett, kísérletezve. Milyen bort? A legjobbat. Mennyit? Inkább keveset. Mihez? Komoly húsokhoz. Mikor? A főzés elején, hogy a legjobb ízek jöjjenek ki belőle. Itt tartunk most, és még csak az elején vagyok.

Boros-hagymás marharagu

Hozzávalók 3 személyre:

75 dkg marhacomb

1 evőkanál napraforgóolaj

Kb. 7 dkg vaj

3 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 evőkanál liszt

2 dl vörösbor (Mátraalji Cabernet Sauvignon)

2-3 dl. húsleves

5-6 szem közepes burgonya

só, bors, kakukkfű

A sütőt 170 fokra előmelegítjük. A marhahúst 4 cm-es kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és az olaj és 1 evőkanálnyi vaj keverékében, több részletben megpirítjuk és egy cseréptálba szedjük. A vöröshagymákat karikára vágjuk. A serpenyőhöz adunk még egy kicsi vajat, és a hagymát kb. 5 percig pároljuk rajta, az utolsó percban az apróra vágott fokhagymával együtt. Belekeverjük a lisztet, és felengedjük a borral. Adunk hozzá ízlés szerint kakukkfüvet, felforraljuk, miközben a lesült maradékokat felkapargatjuk a serpenyő aljáról. Ráöntjük a húsra, és annyi húslevest öntünk hozzá, hogy éppen ellepje a húskockákat. A burgonyát fél cm vastag szeletekre vágjuk, és úgy rakjuk a hús tetejére, hogy a szeletek félig fedjék egymást. Megszórjuk sóval, borssal és rámorzsoljuk a maradék vaj felét. A cserépedényt lefedjük dupla réteg alufóliával, és az ételt 1,5 óráig sütjük a sütőben. Ekkor a sütőt felcsavarjuk 200 fokra. Levesszük a fóliát, a krumpli tetejére morzsoljuk a megmaradt vajat, és még 30 percig sütjük.

James Martin My Kitchen című könyvéből, épp az én ízlésem szerint: komoly hús, hosszú párolás. A bor a ráadás.

Születésnapi zsúr (VKF! XXVII.)

A mostani forduló akkor vált igazán érdekessé a számomra, amikor rájöttem, hogy a határidő, vagyis a mai nap egybeesik a lányom születésnapjával. Persze ő már nincs zsúrozós korban, sőt itthon sincs, de nyilván ez a nap nekünk ugyanolyan minden évben, és lehet emlegetni a nap folyamán, hogy ilyenkor már megvolt, és a telefon előtti korban hogyan tudta meg a család, hogy kislány született. Utána jöttek a születésnapok, zsúrral, vendégséggel, bulival. Kezdetben  a nagyszülők, praktikusan külön napon. Ekkor gyertyás torta volt természetesen, otthon sütött. Egyszer volt cukrászdai, amikor megkértem az egyik tanítványomat, hogy reprodukálná a vizsgatortáját, ami sima hófehér marcipánnal volt bevonva, rajta egy szines játékvonat futott körbe, szintén marcipánból. Miután  gimnazista lett 11 évesen, K. meghívta a barátait, és ez mindig jó alkalom volt a nyári szünet után újra találkozni.

Nem volt szükség különösebb irányításra, előkészítettük a dolgokat, és mindenki kiszolgálta magát, közben lehetett ki-be járkálni, hintázni, beszélgetni, játszani. Kakaós csiga majdnem mindig volt, és a torta pedig lúdláb, a jellegéből adódóan gyertya nélkül. Meg pogácsa.

Aztán egyszerre a zsúrok bulivá alakultak, kicsit későbbi kezdéssel, de itt a kertben, és egyre több személlyel. Ekkor már sok gondom nem volt vele, ami kellett, K. elkészítette, az italokat meg hozták a vendégek. Valahogy megszüntek az összejövetelek pár éve, mert "mindenki szétszaladt", de hárman még összetartanak.

Ez a kép az előző után vagy tíz évvel készült, a volt iskolájuk bálján, mikor ketten a háromból  már fel is tudtak valamit (nem is keveset) mutatni.

Szóval, ha gyermekünknek van születésnapja, akkor süssünk lúdlábat.

Lúdláb 

Tészta:

2 tojásfehérjét felverünk habnak egy csipet sóval. Ha már kemény, belekeverünk 10 dkg kristálycukrot, és addig verjük, míg fényes nem lesz. Hozzákeverjük a 2 tojás sárgáját, 7 dkg lisztet, 5 dkg olvasztott langyos vajat és egy mokkáskanál sütőport. A tortaforma alját kivajazzuk és lisztezzük, arra sütőpapírt teszünk, és azt is megkenjük vajjal. Ráöntjük a masszát és 175 fokon addig sütjük, míg a teteje kis színt kap és tapintásra rugalmas. Kivesszük a sütőből, 1 méter magasból leejtjük a konyhakőre (így sima lesz a teteje),majd hagyjuk kihűlni. Asztalon, rácson, nem a kövön.

Krém:

2 dl tejszínt felforralunk, feloldunk benne 20 dkg kristálycukrot és pár percig főzzük. Hozzáadunk 25 dkg vajat, és 10 dkg étcsokoládét. Kavargatva felolvasztjuk. Teljesen kihűtjük, majd robotgéppel felhabosítjuk. Belekeverünk ízlés szerinti mennyiségben magozott meggybefőttet. A kihűlt tésztalapra kenjük.

Máz:

2 evőkanál kakaóport elkeverünk 2 evőkanál kristálycukorral. 2-3 evőkanál vizet adunk hozzá, és felforraljuk. Beleteszünk 10 dkg étcsokoládét, és kavargatva felolvasztjuk. Levesszük a tűzről, és belekeverünk 5 dkg vajat. Kevergetjük, míg el nem kezd sűrűsödni, és langyosan a tortára öntjük. Nem kell kenni, inkább forgassuk a formát, hogy mindenhová jusson.

Ez a mennyiség egy normál 26 cm-es tortaformához elegendő. Most úgy csináltam, hogy két 18 cm-es formában készítettem, és mindent megfeleztem a két forma között. Az egyik tortácskát megettük, a másikat pedig betettem a mélyhűtőbe, és majd az ünnepelt veszi elő, ha hazajön.

Boldog születésnapot, Cica!

Nyári előételek (VKF. XXVI.)

Sokkal közelebb áll a szívemhez egy olyan étkezés, amelyik előétellel kezdődik, mint ami levessel, de ebben csak valami puccos alkalommal van általában részem, esetleg külországban, vagy ha megvetem a sarkam, és azt mondom, hogy ma nincs leves, hanem előétel van, de ez elég ritkán fordul elő, mert leves nélkül nem élet az élet, sokak szerint.  Ezek alapján kitalálható, hogy tetszett Vesta kiírása, és az ihletet a turkálóban zsákmányolt 1994-es kiadású OXO-szakácskönyvből kaptam. Találkoztam már az OXO névvel, de meg voltam győződve arról, hogy ez egy szappan neve. Nem, ez egy ételízesítő-leveskocka-család, gondolom virul a mai napig. A promóciós céllal készült takaros kis szakácskönyvben csupa a földön két lábbal állló étel van, de egyikből sem maradhat ki az olasz fűszeres, a mexikói, a kínai fűszeres, az indiai, a csirkés, vagy éppen az eredeti OXO-kocka. Minden megfőzhető persze ezek nélkül is, mint például ez az előétel mexikói mekerék nélkül, símán csípősen.

Töltött sült paprika

Hozzávalók 2 személyre:

2 nagy paprika, a szín kedvéért piros

20 dkg darált sertéshús

1 evőkanál reszelt vöröshagyma

1 evőkanál olaj

só, bors

csípős paprika krém*

5 dkg fűszeres sajtkrém (Philadelphia, vagy valamilyen kereskedelmi márka)

5 dkg edami sajt

1 csomag apróra vágott zöldpetrezselyem

A paprikákat megmossuk, és úgy vágjuk őket ketté, hogy a szár-részük egyben maradjon. Kiszedjük a magházakat, és a kisebb darabokat apró kockákra vágjuk. Az olajat felhevítjük, és megpirítjuk rajta a darált húst, sózzuk, borsozzuk. Levesszük a tűzről és belekeverjük a paprikakockákat, a krémsajtot, a kockára vágott edami sajt nagy részét, és ízlés szerint csípős paprika krémet meg az apróra vágott zöldpetrezselymet. A keveréket a paprikákba töltjük, és a tetejére tesszük a maradék edami sajtot. A megtöltött paprikák alá egy-két evőkanál vizet teszünk, és 200 fokos sütőben addig sütjük őket, míg a tetejük színt kap.

*Nekem most volt Conimex sambal oelek-em nemisbéka jóvoltából, és ez sokkal jobb az Erős Pistánál, mert  az Erős Pista kétszer olyan sós, mint amilyen erős (és igazából nem is olyan erős), a sambal oelek viszont sokkal gazdagabb ízű. Ha a piacon elcsípjük, játszhat még a házi készítésű paprikalekvár, persze csak a csípős.

Krumpli (VKF. XXV)

A VKF-ben az az egyik jó, hogy legalább három hetet lehet rajta gondolkozni, mit is főzzek. Keressek egy új receptet, vagy vegyek elő valami bombabiztosat? Néha belém bújik a kisördög, és arra gondolok, hogy heccből felteszek valami botrányosan egyszerűt. Például a magyarosnál megkísértett a gondolat, hogy az ételem a zsíroskenyér legyen, de azután ezt végül elvetettem.
A krumplis téma azért nehéz, mert mindannyian főzünk krumplit, hetente többször is, de általában csak mellékszereplő a főételek mellett. Kerestem, és találtam is különleges recepteket, de mindegyikben volt valami hangsúlyosabb összetevő, amihez a krumpli csak a hátteret adta. Végül egy egyszerű, de mégsem egészen kézenfekvő ételt választottam, ami természetesen köret. A roast potato az angliai-skóciai vasárnapi ebédek körete a steakhez, nem túl rafinált, mégis vannak buktatói. Aki a skóciai blogomat olvasta, az biztosan nem lepődik meg azon, hogy Marion természetesen mélyhűtöttet tálalt fel.

Roast Potato

Hozzávalók 3 személyre:

1 kg krumpli

3-4 evőkanál kacsazsír

5-6 gerezd fokhagyma

só, bors, friss rozmaring, ha van

A krumplit meghámozzuk, és  nagyobb darabokra vágjuk. Sós vízben tíz percig főzzük, majd levesszűrőn leszűrjük. Rázogassuk meg is egy kicsit a szűrőben, hogy a krumpliszemek felülete kicsit fuzzy legyen, mert ez elősegíti a jobb pirulást. Azt is csinálhatjuk, hogy leszűrés után visszatesszük a krumplit a lábasba, és a fedőt rátéve kicsit rázogatjuk. A sütőt 220 fokra melegítjük. Megfelelő méretű tepsiben a kacsazsírt felolvasztjuk, beletesszük a rozmaringágat, ha van. Amikor a zsír forró, a tepsibe borítjuk a krumplit, kicsit rázogatva egyenletesen elterítjük, és addig sütjük a sütőben, míg a szemek szép pirosak nem lettek. Egyszer érdemes kivenni és megrázogatni, és a krumplikat megfordítani. Frissen tálaljuk.

Kívül piros és ropogós, belül puha.

Három az egyben (VKF. XXIV)

Szóval, az egyik kedvenc részem a Két Lotti-ból az, amikor Luise Lottiként  első vacsoráját próbálja megfőzni.

"Mit is akart éppen keresni? Ahá! A szerecsendiót meg a reszelőt! Ohó, és mi pihen itt békésen a szakácskönyv mellett? A leveszöldség! Uramfia! Azt még meg kell tisztítani és beletenni a húslevesbe! El tehát a villával, s ide a kést! Vajon kész-e már a hús? És hol a szerecsenreszelő meg a ... azaz a szerecsendió meg a reszelő?" 

A hatvanas évek végén nemhogy szerecsendió reszelőt, de szerecsendiót is hiába kerestem volna, erre csak sokkal később volt lehetőségem. Szerecsendiót először valahol külországban vásároltam, akkor is őrölve, mert tudtam, hogy nincs hozzá megfelelő reszelőm. Azután eljött annak is az ideje. 2003 őszén voltam először Svédországban, és egy gyönyörű háztartási kellékeket áruló boltban 10 koronáért (kb. 1 euró) találtam ezt az eszközt, amiről természetesen rögtön tudtam, mire jó.

Azóta nagy becsben tartom, használat után rögtön elmosom, nem használom semmi másra, csak szerecsendió reszelésre. A görbe felület miatt nagyon praktikus, mindig lehet a szerecsendiót úgy fordítani, hogy hatékonyan reszeljen. És mibe reszelek szerecsendiót? Krumplipürébe, besamelbe, krémlevesekbe és természetesen húslevesbe. Nagyon szeretem az ízét, biztosan nem véletlenül.

Háromsajtos spenótos lasagne

Hozzávalók 4 személyre:

1 csomag száraz lasagne lap

25 dkg friss spenót

5+2 dkg vaj

20 dkg juhtúró

5 dkg edami sajt

2-3 evőkanál reszelt parmezán

5 dkg liszt

8 dl tej

só, bors, szerecsendió, fehérbors

A spenótlevelek szárát letördeljük, a leveleket alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük. Késsel durvára felvágjuk, nem túl kicsi darabokra. 2 dkg vajat megolvasztunk, rádobjuk a spenótot. Sózzuk, borsozzuk, és csak addig kevergetjük, míg össze nem esik. Félretesszük. 5 dkg vajból, 5 dkg lisztből és 8 dl tejből besamelt főzünk, ízesítjük sóval, fehérborssal, és bőven reszelünk bele szerecsendiót. Belekeverjük a juhtúrót, a reszelt edami kétharmadát, a parmezánt, és megpárolt spenótot. Egy megfelelő méretű tál aljára kenünk egy kevés mártást, erre rakosgatjuk úgy a lasagne lapokat, hogy ne fedjék egymást. Újabb réteg mártást kenünk rá, hogy a tésztalapok mindenütt be legyenek fedve. Újabb réteg tésztával, utána mártással folytatjuk, míg a tál meg nem telik. A tetejét is bekenjük, és rászórjuka maradék reszelt edami sajtot. 200 fokos sütőben legalább 45 percig sütjük, hogy a tésztalapok megpuhuljanak, és a teteje szépen megpiruljon.

Inspired by Delia Smith.

Magvas gondolatok (VKF. XXIII.)

Ez a saláta a 2003-as év étele volt, pedig csak kétszer készítettem: egyszer a karácsonyi ebéd előételeként, egyszer meg valamikor augusztusban. Erre a nyári esetre emlékszem jobban, mert annyi minden vezetett hozzá. Ha felsorolom, mi minden történt velünk abban az évben, talán azt is lehetne mondani, hogy a rossz éveink egyike volt, de mindezekből én inkább azt a következtetést vonom le, hogy az Isten a tenyerén tartott bennünket.
Július legelején, egy pénteki napon G. munkába indult, szokás szerint busszal. A két város között félúton, az algyői Tisza-híd lejáróján egy másik busz belerohant abba, amelyiken G. utazott, éppen a hátsó ülésen. Az ablakok kitörtek. A busz kicsúszott ugyan a töltésoldalon, de a buszvezető lélekjelenlétének köszönhetően nem borult le. Sokan könnyen megsérültek mindkét buszon, amelyek zsúfolva voltak ingázókkal. A legsúlyosabb sérült G. volt, aki kizuhant az oldalsó ablakon, és elájult, de szerencsére csak három bordája tört el, meg jelentéktelen horzsolásai voltak, amelyek persze eléggé ijesztő látványt nyújtottak. A TV2 fő hírben számolt be a balesetről az esti híradóban, ahol persze G.-t is kifaggatták arról, mi történt. Egy hétig volt kórházban, utána egész nyáron otthon. Jó beteg volt, sokat aludt, minden gyógyszert bevett. K. három hónapig Németországban volt éppen. G. szerencsére javult, augusztus elején otthon is mertem hagyni, és meglátogattam K.-t Regensburgban. A gyógyulás abszolút bizonyítéka volt, amikor zenélésre is vállalkozott. Ezen a napon, amikor a fúvószenekarral egész napra elmentek valahova, végre nem kellett aggódnom nekem sem. Elhatároztam, hogy elmegyek valahová fürödni, és utána főzök valami jót. Vasárnap volt, délelőtt a Stahl-féle főzőműsorban láttam ezt a salátát, és a mórahalmi fürdőből hazafelé jövet a Tecsóban bevásároltam hozzá, egy fél grillcsirkét, meg a többit. Nagyon ízlett, és ebben az ízben a megkönnyebbülés is benne volt.

Mézes-mandulás csirkesaláta

Hozzávalók 2 személyre:

1 kicsontozott csirkemell

1 fej lilahagyma

5 dkg mandula

1 zacskó salátalevél vagy egy fej jégsaláta

1 evőkanál fehérborecet

Só, bors, grillfűszer

Az öntethez:

1 evőkanál méz

1 evőkanál fehérborecet

4 evőkanál olívaolaj

Oregano

A lilahagymát megtisztítjuk, karikára vágjuk. Besózzuk, és összekeverjük 1 evőkanál borecettel. Lefedve legalább 1 órát érleljük. A csirkemellet kettévágjuk, majd a fél melleket további két lapos szeletre vágjuk. Sózzuk, borsozzuk a szeleteket, beszórjuk grillfűszerrel. Teflonserpenyőben kevés olajon pirosra sütjük, majd fedő alatt folyadék hozzáadása nélkül pár percig pirítjuk még. Kihűtjük. A mandulát egy száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk. A salátát kis darabokra tépjük. A mézet összekeverjük az ecettel és az oreganóval. Ha a méz feloldódott, hozzáadjuk az olívaolajat is. Mélytányérok aljára salátaleveleket teszünk, elosztjuk rajtuk a hagymát. Ráöntjük az öntetet, összeforgatjuk. A csirkemelleket vékony csíkokra vágjuk, a saláta tetejére halmozzuk. A pirított mandulaszemeket hosszában kettőbe, vagy négybe vágjuk, és a saláta tetejére szórjuk.

Előétel, vagy könnyű vacsora.

Egytálétel update

Zsuzsa elkészítette az egytálételes VKF összefoglalóját több részletben. Egy remek alapötlethez rengeteg jó hozzájárulás érkezett. Az összefoglaló jól szerkesztett, a későbbiekben mindannyiunknak életmentő adatbázis lehet.
Egy dolog még eszembe jutott, ami talán annyira kézenfekvő, hogy senki sem gondolt rá. Persze biztosan van, aki a disznótorost szívesen kitörölné az étlapról örökre. Talán igaza is van az illetőnek, de évente egyszer-kétszer mégis megengedhetjük magunknak. Szigorúan csak akkor, amikor ez az illető nem tartózkodik itthon.
A végeredmény, mint mindig, most is az alapanyagtól függ: lehet házi, lehet megbízható hentestől vett, vagy lehet tömegtermék. Én maradok az első kettőnél.

Ráadás egytálétel: Disznótoros 2 személyre:

Egy megfelelő méretű tepsit kibélelünk sütőpapírral. 6-8 szem krumplit meghámozunk, karikára vágunk, és szétterítünk a tepsiben. 2 szál kolbászt és 2 szál  hurkát megszurkálunk, és a krumpli tetejére fektetjük. Aláöntünk egy kevés vizet, olyan negyed pohárnyit, és 200 fokra előmelegített sütőben pirosra sütjük, majd megfordítjuk. Ha ez az oldala is kész, kiszedjük, és melegen tartjuk. Ekkor a krumpli általában még nem pirult meg. Egy kicsit megkeverjük, és felső lángon pirítjuk. Dinsztelt káposztával, vagy ecetes vöröskáposztával tálaljuk.

Az utóbbiból jóízű késztermékek kaphatók, például az Aldiban.

Mindent bele! (VKF XXII.)

Az egytálételek, akár a sütőben, akár a tűzhelyen készülnek, életmentőek lehetnek. Többnyire elég összeállítani őket, és amíg főnek vagy sülnek, lehet mást csinálni. Ez egy vasárnap délelőtt lehet akár egy másik házimunka, valami házon kívüli program, vagy csak egy kis ráadás relaxálás egy könyvvel, vagy valami mással. Zsuzsa kiírásának megjelenésekor éppen volt nálam talonban egy ilyen étel, de éppen ma ismét szükség volt hasonlóra. A szomszéd városba mentem egy rádióbeszélgetésre, délelőtt 11-re, ami nem túl praktikus az ebédfőzés szempontjából, ezért elővettem egy régi kedvencünket, amit egy kicsit elfelejtettünk. Így félórával azután, hogy hazaértem, K. segítségével, aki közben megterített és megfőzte a krumplit, már ehettünk is.

Egytálétel először: Tepsis hús 3 személyre:

Megpucolunk és karikára vágunk 1 kg krumplit. Karikára vágunk 1 nagy fej megtisztított vöröshagymát és 3 gerezd fokhagymát. Ha szeretjük, tehetünk még bele 10 dkg húsos szalonnát csíkokra vágva. Ezeket összekeverjük, és egy tűzálló tál aljára terítjük. 6 szelet kicsontozott karajt, vagy 3 vastagabb szelet tarját fűszerezünk sóval,  borssal, és a krumpli tetejére fektetjük. A hússzeleteket megkenjük tejföllel, és a tálat alufóliával lefedve a 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Egy óra múlva a fóliát levesszük, és a húsokat pirosra sütjük.

Egytálétel másodszor: Tarja pirított savanyú káposztával 3 személyre:

Fél kg savanyú káposztát átöblítünk, és összekeverünk 1 nagy fej karikára vágott vöröshagymával, 2 gerezd karikára vágott fokhagymával, őrölt borssal és köménymaggal. Beáztatott római tál aljára tesszük, és a tetejére 3 vastagabb, vagy 6 kisebb  tarjaszeletet fektetünk, amelyeket egy éjszakát pácoltunk sóval borssal, olívaolajjal és sertésült keverékkel fűszerezve. Aláöntünk negyed pohárnyi vizet. A lefedett tálat hideg sütőbe tesszük, amelyet 200 fokra állítunk be. Kb. 2 óra múlva a hússzeleteket megfordítjuk, és ha ez az oldaluk is megpirult, akkor krumplipürével tálaljuk.

Tájkép csata után. A képet készítette K. , akinek a leendő anyósától hihetetlen illatú finn köménymagot kaptam ajándékba.