Vendégvárás

Az amazon könyves oldala mindennap küld valami könyvajánlatot, többnyire olyan típusú könyvekről, amiket az előző hetekben nézegettem. Ma a vendégvárással kacsolatban érkezett egy válogatás. Nyilván a Celebrate-hez kapcsolódó keresések hatására. És mi van az első könyv címlapján? Ez a kép:

Mivel ez éppen az én pet hate kategóriámat fedi le, a törzsolvasók meg tudják mondani, miért elképzelhetetlen, hogy nálam így nézzen ki egy asztal.

A többieknek lehet találgatni.

A karácsony boldog*

Legyetek ti is azok.

Mirelle apukájának zseniális mondása nyomán.

Útitársak

Elvittem magammal saját levében könyvét Londonba. Annyira megsértődött, hogy Párizsba nem jöhetett velem, ezért kénytelen voltam engedni neki. Jártunk együtt a Postman's parkban, Vesta és a Closer című film nyomán. (Figyelem! A tábla legalább annyira érdekes, mint a könyv, különösen annak, aki látta a filmet.)

Kicsit pihentünk egy padon.

Körbesétáltuk a Szent Pál székesegyházat, ahol egy kedves ősz hajú úr segített megörökíteni, hogy itt is jártunk.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egyikőnk sem mer felmenni a Millennium bridge-re. Mindkettőnknek nagyon wobbly-nak tűnt, ezért maradtunk az innenső parton.

Ilyen szép napsütés nem is volt többször, de azért fel tudtunk fedezni néhány szép helyet. Például Virginia Woolf lakóházának hűlt helyét.

A Szent Jakab templom kertjét.

A Cenotaphot, ahol minden évben leállítják a forgalmat, amikor a királynő megkoszorúzza.

A St. James parkot alkonyatkor.

Az éppen aktuális szobrot a Trafalgar tér negyedik sarkán.

És persze még egyszer a National Portrait Gallery-t.

Csak az a baj, hogy Londonban mindig is turista leszek.

A nyár legszebb napja

Október 22-én volt. Én pedig Párizsban.

A két párizsi napot G. kerek születésnapi ajándékul kapta. Volt még finom boeuf bourguignon itt:

És minden pénzt megért, hogy élőben láthattam a Pompidou-központ előtt Zidane emlékművét, amint lefejeli Materazzit (akinek ezáltal vonult be a neve örökre a futballtörténelembe):

Talán Párizs mégis jó hely.

Julia Child 100 éves

A Google-nek is eszébe jutott:

Köszönet merelnek a figyelmeztetésért.

Update: Ennek örömére ismét megnéztem a Julie és Juliát, sokadszorra.

Még egy olimpiai hír

Nincs magyar vonatkozása, ezért egy magyar sportújságíró sem vette észre, hogy a királynő unokája ezüstérmes lett az egyik lovasszámban, csapatban. A tudósítók azon is hosszan gondolkoztak, vajon hogy is hívják azt a fiatalembert, aki az öccsével együtt nézte a tegnapi kerékpárversenyt. Végül kiderítették ketten közösen, hogy Vilmosnak hívják, de a másik fiú neve nem jutott eszükbe, azt meg észre sem vették, hogy Catherine is ott ül mellettük. Amilyen Windsor-freak vagyok, nyomon követem, ki mit csinál.

Zara Phillips a királynő korban második unokája, az első lány. Az eventing nevű számban vett részt, ezt magyarul lovastusának hívják, a wikipédia szerint. Anyja, Anna hercegnő ugyanebben a sportágban Európa-bajnok volt, és részt vett a Montreali Olimpián. Zara apja, Mark Phillips még sikeresebb volt, 1972-ben olimpiai bajnokságot nyert a brit csapattal a Müncheni Olimpián. Természetesen a királyi család több tagja megnézte Zara versenyzését.

A képek a myroyals blogról.

Volt tanítvány

Ügyes, okos, barátságos. És ilyen vendégei vannak.

A kép itt készült, eredetileg Ádám Facebook oldalán található.

Híreinket olvashatják

Kis színes hírek a mai napon:

• Az egyik helyi cég évente bolhapiacot rendez a székházuk udvarán. El is mentünk, és bár a felhozatal nem volt igazán jó, mindketten találtunk valami kedvünkre valót. Nekem a szemem se rebbent, mikor megláttam, hogy G. óragyűjteménye ismét gyarapodott, de ő eléggé meglepődött, mikor egy vámpíros könyv volt a kezemben.
  - Te ilyet olvasol? - kérdezte.
  - Dehogy - mondtam -  csak ez egy kiemelt könyv a rukkolán, és két másikat tudok vele szerezni.
  Milyen igazam lett. Rukkoltam a könyvet, és két percen belül lett gazdája. 500 forintért vettem, ehhez jön a postaköltség. Igazán nem sok, ha találok két olyat, ami igazán érdekel.
  
  
• Hazafelé még megálltunk a posta előtt. Amíg G. beugrott újságért, én az autóban maradtam a 35 fokos melegben. Az előttünk levő kocsi hátsó ülésén egy kisfiú ült egyedül. Ahol én ültem, úgy látszott, hogy minden ablak fel van húzva. Ezen kicsit elgondolkoztam, de akkor megláttam, hogy a fiúcska elővesz egy nejlonzacskót, és a fejére húzza. Azután lehúzza, és újra fel. Úgy látszott, a két fülét meg is karja kötni az álla alatt. Levette, újra feltette. Először csak kikapcsoltam az övemet, hogy ki tudjak ugrani, ha agonizálni kezd, de végül kiszálltam, és odamentem hozzá. A mellette lévő ablak legalább le volt engedve. Gyerekülésben ült, pedig nem volt már kicsi, kilenc-tízéves lehetett. Barátságosan (remélem) azt mondtam neki, hogy ez egy nagyon veszélyes játék, ne csinálja. Úgy válaszolt, mint aki sokadszor hallja már ezt, igeeen, tudom. Mondtam neki, akkor lennék igazán nyugodt, ha ideadná a zacskót, de eldugta valami alá maga mellett. Mi a csudát tudtam volna még csinálni? Jött G. elindultunk, de a zacskó akkor már újra a gyerek kezében volt. Nem értem.
  
  
• A gyümölcsös pite lesz az idei nyár slágere. A barackos után készült szilvás-barackos, ma áfonyás-őszibarackos, és ez még korántsem a vég. Még az is megeshet, hogy almával is megsütöm...
  
  
  
  Ez egy jó kis flaky pastry + 1 tojássárga, és hihetetlenül könnyű.
  
  
• John Torode szárnyas szakácskönyvén elég sokat gondolkoztam a megjelenése óta, de kivártam, míg fillérekért hozzá tudok jutni egy hibátlan példányhoz. Most alig várom, hogy főzzek belőle valamit. Például házi májpástétomot.
  
  
• II. Erzsébet tegnap este kiugrott egy helikopterből az olimpiai stadion felett Londonban.
  
  
  
  

Mi jöhet még?

Rukkola...

...az olvasó, és látá, hogy ez jó. Érdekes lehetett az a brainstorming (valószínűleg skype-on zajlott) amelyen megszülettek az új könyvcserélő oldal kulcsszavai, a rukkolás és a happolás. Első olvasásra csináltnak tűnhetnek, de az oldal tíz napos működése alatt beépültek a használók szótárába. A dolog veleje egy adatbázis (létező, a moly.hu-é), amelyből kiválaszthatóak azok a könyvek, amelyeket valaki el akar cserélni, vagy éppen meg akar szerezni. Az értékek kiegyenlítik egymást. Ha valaki előrukkol egy könyvvel, akkor kap érte 1 pontot, ha el is happolja valaki, akkor még 4-et, vagyis 5 pontot keresett vele. Ezért az 5 pontért elhappolhat, vagyis megszerezhet egy másik könyvet. A pontok hosszabb távon egyenlítik ki egymást az egyedi számlán: egy továbbpasszolt könyv három másik megszerzését teszi lehetővé, amennyiben a felhasználónak van elegendő pontja. Ezt mutatja mindenkinek az egyéni oldalán a Happ-méter, vagyis láthatja, hogy hány könyvet happolhat el az adott pillanatban.

Az oldalt hárman hozták létre, és nem sokat cicóztak. Június elején regisztráltam kipróbálásra, július elején meghívtak tesztelésre (majdnem infarktust kaptam, mikor kiderült, hogy csak játszásiból happolhatom el az Anansi-fiúkat...). Mint tesztelő, kaptam egy nap előnyt a többi kipróbálóval együtt a feltöltésre és happolásra, azután július 10-én kedden elindult a rukk'n'roll. Tényleg. Azóta a rukkola oldala állandón nyitva van, naponta többször megnézem, és az eredmény elég jó. Eddig öt könvvem talált gazdára, és hetet happoltam. Ebből megérkezett egy, négy úton van, kettő pedig a jövő héten indul. Alapszabály, hogy a postaköltséget a küldő fizeti. Regisztrálni a facebookon keresztül lehet, és ezen keresztül az is visszakövethető, ki az adományozó, vagy éppen ki a szerencsés, aki megcsípte a könyvet.

Kép a rukkola facebook oldaláról.

Nagy a hullámzás, és kíváncsi vagyok, mikorra csendesedik. A könyvfolyamot nézve felülreprezentáltak a nyolcvanas (a kánonba jól beleillő biztos darabokkal) és a kilencvenes évek (nem lehet eltéveszteni azokat az igénytelen címlapokat). A legnagyobb sikere viszont a friss könyveknek van, nekem is a viszonylag újakat sikerült elpasszolni, és ezek azok, amelyek kiemeltek, vagyis ötnél többen vágynak rájuk. Hogy mik a legnépszerűbbek? A Beszélnünk kell Kevinről, Az éhezők viadala, és természetesen A szürke ötven árnyalata. Én itt inkább nem állnék be ebbe a sorba, mert vagy időben léptem, vagy hidegen is hagy a kérdés.

Azért néhány plecsnit még úgy begyűjtenék.

Két éve itt voltam

Pontosan ezen a helyen.