Vége a télnek

Így döntök a mai napon. Nem tűröm tovább, legyen tavasz. Előbb még elmegyek kicsit hidegebb éghajlatra, és előtte felhasználom a maradék téli alapanyagokat. Ezen a télen gyakori szombat délutáni program volt a töksütés. Nem nagy vaszisztdasz, csak fel kell a tököt darabolni, kikaparni  a magját, és 200 fokon másfél-két órát sütni, míg egy kicsit megpirul a teteje. Nem kell hozzá cukor, csak türelem.

Ráadásnak egy dal a mai napra, Gasztrogyerek ajánlásával.

A tojásról

A Stahl konyhája főcímében van egy pillanatokra feltűnő kép: egy tányér közeledik a tűzhely felé, rajta három valami. Lehetne őszibarack befőtt, sárga és kerek. Lehetne tojássárga, de mit keres ott kopaszon? Én inkább szeretném hinni, hogy tojássárgák, és mindig asszociálom hozzájuk az Órák című filmnek azt a jelenetét, amikor Meryl Streep a két keze között csúsztatgatva választja szét a tojásokat úgy, hogy a sárgájuk a kezében marad. Ezt csak igazán friss tojásokkal lehet megcsinálni, mert minél öregebb a tojás, annál szakadékonyabb a sárgája, és annál jobban szétterül, ha egészben marad is.

Hát ez egész fontos filozófiai probléma, de a lényeg az, hogy Meryl Streep módszerével, házityúkok egy-két napos tojásaiból sikerült előállítanom pont olyan kívánatos sárga gömböket, amilyeneket látni vélek a tévéműsorban.

Fényképezkedés után persze mentek a túrótortába a kis huncutok. De ha egyszer megharagszom rájuk, majd írok arról is, amit diákmunkásként a baromfifeldolgozó tojásverőjében láttam.

Csak a tojásfeltörés utáni összeomlásról találtam videót (1:10). Stahl Judit pedig egyáltalán nincs fenn a YouTube-on.

Krokett és némi önelemzés

Kezdjük a krokettel. Ezt az ételt csak a takarékos hollandok találhatták ki. 15 deka maradék húsból még nyolc darab valamit kihozni, ehhez jó érzék kell. Nem véletlen, hogy a McDonalds is árul McKroketet a holland üzleteiben. Mi egyszer étteremben ettünk először, mert otthon ma  már senki nem csinálja. (Mondja M.) De tényleg nem. A receptet M. fiatalasszonykori, kezdőknek való szakácskönyvéből másoltam, párszor el is készítettem. Ha volt kéznél legalább 15 deka maradék hús. Vagyis ritkán.

Krokett (8 darab):

15 dkg maradék sült vagy főtt húst apró kockákra darabolunk. 4 dkg vajból, 4 dkg lisztből és 2,5 dl húslevesből (vagy tejből) sűrű mártást főzünk. Ízesítjük sóval, borssal és apróra vágott zöldpetrezselyemmel. Mikor teljesen kihűlt, a húshoz adagoljuk, fokozatosan, míg formázható masszává összeáll. Ekkor 8 rudat formázunk belőle, és a rudakat egyenként lisztbe, tojásba és prézlibe panírozzuk. Közepesen forró olajban mindkét oldalukat pirosra sütjük.

Most jön az önmarcangolós rész. Mert honnan is volt nekem kimaradt húsom? Az előző napi vaddisznósültből. Azt is mondhatnám, hogy meg sem kóstoltam, hanem ide-oda rakosgattam, végül kitaláltam a krokett-figurát, és így lecsúszott. De hogy történt ez? Én, a fő húsevő, aki úgy tudtam, hogy a "nem tudom megenni" demarkációs vonala valahol az osztriga-kagyló-tintahal környéken húzódik, ami akár normálisnak is tekinthető. Ettem én vadat életem során, inkább ritkábban, de szívesen emlékszem fácánlevesekre és sültekre, Gyöngyi őzragujára, meg a Finnországban evett rénszarvasbélszínre. A vaddisznó ellenőrzött forrásból származott, örömmel vettem meg frissen, de jó két hónapig rakosgattam a mélyhűtőben. Már az jelzés volt, hogy nem vállaltam be hétvégére, hanem csak péntekre. Egyébként mindent elkövettem a hússal, amit kellett. Egy ugyanígy kezelt sertéstarja, vagy marhacomb valószínűleg mennybe ment volna. Ki érti ezt? Én nem.

Vaddisznósült:

Szükséges hozzá kb. 1 kilónyi csontos vaddisznótarja. A húst megmossuk, megszárítjuk. Vadakhoz való sótlan páckeveréket kicsit mozsárban összetörünk és 3-4 evőkanálnyit ugyanannyi mustárral, 1 dl olajjal és egy jó adag őrölt feketeborssal elkeverünk. A masszát a hús minden oldalára rákenjük. Folpackkal letakarva hűtőben 3-4 napig érleljük. Beáztatott agyagedénybe néhány szelet füstölt szalonnát teszünk (nem a húsos fajtát). A húst minden oldalán alaposan megsózzuk és beborítjuk nyers baconszeletekkel, itt-ott hústűvel meg is tűzzük. Melléteszünk 1 fej megtisztított fokhagymát, 1 négybe vágott vöröshagymát és egy száritott csípős paprikát. Az edényt, amiben a húst pácoltuk egy pohár vízzel kiöblítjük, és a hús alá öntjük. Befedjük, és hideg sütőbe tesszük, amit 200 fokra állítottunk. 3-4 órát legalább sütni kell, míg a külseje piros, a belseje pedig puha lesz.

Arról beszéltünk, hogy gyümölcskörettel esszük majd, de odáig nem jutottunk el.

Karácsonyi bevásárlás

Gasztrogyerek kikötötte, hogy ne legyen töltött káposzta amíg itthon van, ki tudja miért. Jó, akkor azt a jövő héten főzünk. De a volt lakótársa nem akarta töltött káposzta nélkül tölteni az ünnepeket, ezért megkérte K.-t, főzzön neki. Ennek a kérésnek nem lehetett ellenállni, ezért első lépésként elmentek együtt a Rákóczi téri vásárcsarnokba bevásárolni. A tetthelyen betöltötték T. IPhone-jába a blogom megfelelő oldalát, ennek megfelelően bevásároltak, majd közösen megfőzték az ételt. K. szerint épp olyan íze lett, mintha én főztem volna.

Nekem ez tetszik.

Overcautious

Kaptam tőle egy dobozt. Jégoldó van benne, kétféle. Jégkaparó, három darab. Két szivacs, és egy törlőkendő. És ha kiszállsz az autóból, mindig vidd magaddal a dobozt, ha véletlenül befagy az ajtó, akkor is le tudd takarítani. És a zároldó a táskádban van? Igen, húsz éve, mióta autót vezetek. Igaz egyszer sem kellett komolyan használni. A dobozt még meggondolom, hová viszem magammal, de mindenesetre kézügyben tartom. Az autóban. Őt meg továbbra is éppen ezért szeretem.

Mit hogyan

Nagyon helyes konyhánk van a munkahelyemen, egészen konyhaszerű. Van egy L-alakú pult, mosogató, hűtő, két mikró, szendvicsütő, kenyérpirító, kávéfőző, vízforraló. Van mindenféle eszköz, de főleg tányér, pohár, bögre. Mindegyiket hozta valaki, de ha már ott van, akkor szabad préda, mindenki használ mindent. Van egy pénzalap, amibe néha fizetünk, ebből mosogatószert, szalvétát veszünk. Ez utóbbi mindig túl hamar elfogy, de ettől még a dolgok működnek. Két asztal van, rendes ebédlőasztalok, székek. A forgalom változó, de többnyire sokan vagyunk, vannak, akik esznek, vannak, akik csak beszélgetnek. Reggel általában egy csésze teával kezdem a napot, de ilyenkor igyekszem rövidre fogni, mert mindig ott reggelizik egy kolléga, és már a látványtól is rosszul vagyok. Most ezt le fogom írni részletesen, mindenki magára vessen.

Szóval a reggeli három kifli és tíz dekányi felvágott, halvány rózsaszín húspépből, amiben szalonnakockák vannak. Az első lépés az, hogy a kollégám széttépi  a kiflik nejlonzacskóját és kiteríti maga elé. Kibontja a felvágottat, és azt is kiteríti. A kiflik minden esetben az algyői pékség sóskiflijei: ropogósak, sok sóval a tetejükön. Az első művelet a felső réteg lemorzsolása a kiflikről, hogy egy szem só és kömény se maradjon rajtuk. Azután a kopasz kifliket szét kell tépni cafatokra, szintén a felvágottat is. Igen, puszta kézzel. Azután egy felvágottdarabot rátenni egy kiflidarabra, és  bekapni. Ezt lehet ismételni, amíg az anyagból van, és közben folyamatosan osztani az észt. Tele szájjal. A végén akkurátusan összesöpörni a morzsákat, és végre elkezdeni dolgozni. Magasan kvalifikált szellemi munkát.

Tudom, hogy én egy hülye sznob vagyok, aki túl sokat vár el az emberektől (és magától), de egy ilyen közegben (mindig...) én a tányért elengedhetetlennek tartanám (jé, mindenki más használja is), és valami eszközt jó lenne bevetni. Egy jóizű katonázás még az étvágyamat is meghozza. (Kifli az egyik kézben, kés a másikban, és ha a falat elkészült, levágjuk, bekapjuk, ilyen is van.) A többi negyven ember olyan magától értetődő természetességgel kezeli a konyha eszközeit mint az emberiség nagy része.

Vagyis azt gondolom, az a természetes, ha megadjuk a módját, mindig. Nem kell túlzásokba esni. Sokat emlegetjük egyik első külföldi tanulmányutunkat, amikor az egyik kollégánk késsel-villával ette a szőlőt... Vagy ha valaki nagy műpalávert rendez, hogy nem tudja melyik eszközt kell használnia (azt amelyik következik...). Vagy azon filozofál a társaság a díszvacsorán, hogy ugyebár a tányért díszítő zöldségeket nem illik megenni, és ehhez ráadásul engem kérnek fel döntőbírónak... Viszont nem szabad engedni. De nem is lehet, ha bizonyos dolgok természetessé váltak.

Ez egy nagyon hangulatos egyszerű asztal innen, de az állat csak kitör belőlem: miért nem stimmel a váltás a felszolgált étellel?

Ízválság

Ma volt a szalagavató. (Remek beszédet mondtam...) Utána minden osztály megterített egy asztalt az aulában, és megvendégelték egymást, meg a tanárokat. Körbejártam minden asztalt, megcsodáltam a gyönyörű süteményeket, meg is kóstoltam párat, de csak egy dolog ízlett igazán: a pincérek asztalánál az egyszerű sós falatkák. Olyan érzésem van, mintha soha többet nem akarnék édes ízű ételt a számba venni. Nem csak azért mert elteltem ma vele, hanem úgy általában hetek óta így érzem, meg is fogalmaztam itt valahol, hogy mindig sósra vágyom. Jelent ez valamit? Utal valamire? Egészségre, betegségre? Persze, mindig beesik valami édes,  egy falat csoki, ebédre aranygaluska, ráadásul tegnap a Sasban fehércsokis forró csokit rendeltem, de egyik sem kellett volna. Oda kéne figyelni jobban, hátha rájövök, mi ez.

Cica jelentés

A nyáron érkezett cicánk nagyot nőtt. Meghízott, de kölyökcica formáját nem vesztette el. Valamelyik felmenője egy rövidlábú, hosszúszőrű macska lehetett. (Biztosan az anyja, aki félrelépett egy házimacskával, gondoljuk. Talán  ezért tették ki a kis fattyú szőrét. És a törött farok is szerepet játszhatott benne.) Az öreg cica is megalkudott a helyzettel, de továbbra sem boldog. Nagy kegyesen elfogadja az ételt, de semmi több, nincs barátkozás, dorombolás. A kicsi viszont  éli világát, mint látható.

Hát ezeket én is tudnám élvezni.

Kímélő leves

Ma én is kérdéssel kezdem: szoktatok-e pálinkát főzni? Én nem, de minden évben végigkísérem, amit G. tesz a jó házipálinka érdekében. Azt is elmondom, hogy én nem áldoznék ennyi munkát valamire, ami ennyire kérészéletű, bármennyire szeretném is. Egy része gyorsan elajándékozódik, a többi meg egyszer csak elfogy. Júliusban kell kezdeni a gyümölcs összegyűjtését. Mindennap összegyűlik egy vödörnyi valami, a kertből, a szomszédoktól, G. kedves öreg nénijétől. Ezt ki kell válogatni, feldarabolni, ledarálni. Ez a része kitart szeptember végéig, közben a tele hordókat mindennap kavargatni kell, ellenőrízni, hogy rendesen erjed-e. Minden hordóról eldönteni, hogy mikor kell lezárni, és bejelentkezni a pálinkafőzőbe. Tüzelőt gyűjteni, segítséget szervezni, teherautót a kiszállításhoz. A pálinkafőzde folyamatos üzem, általában beleesik egy éjszaka a kétszeri kifőzésbe, amíg folyamatosan a megrendelő tüzel az üst alatt. Ülve lehet bóbiskolni negyedórákat. Érdemes vinni valami rendes ennivalót, fasírtot, kemény tojást, pár üveg sört. Hazaérve csak le kell dobni a pálinkaszaggal átitatott ruhákat, lefürödni, és két napig aludni. Közben néha felkelni enni valamit, ami nem túl nehéz a mindennapi ritmusból kiesett gyomornak.

Tejfölös raguleves (3 személyre):

Fél csirkemellet kockára vágunk. 1 evőkanál olívaolajon megpárolunk 1 evőkanál reszelt vöröshagymát, és hozzáadunk 1 teáskanál szárított kaprot.  rátesszük a kockára vágott csirkemellet, sózzuk, borsozzuk. Kevés vizet öntünk alá és párolni kezdjük. Hozzáadunk kb. 30 dkg mélyhűtött zöldbabot, és 1 doboz leöblített és leszűrt csemegekukoricát. Együtt puhára pároljuk, majd felengedjük annyi vízzel, amennyi levest szeretnénk. Újra ízesítjük, kaprot is tegyünk még bele. Fél dl vízbe tegyünk 1 csapott evőkanál lisztet, és 3 teáskanál tejfölt. Simára keverjük, és a forró levesbe öntjük. (Azt tapasztaltam, ha a habaráshoz viszet is teszek, nem lesz csomós. De ha mégis, akkor egy szűrőn keresztül öntsük a levesbe.) Legalább 5 percet kell főnie még. Ezalatt 1 tojásból, 1 teáskanálnyi puha vajból és megfelelő mennyiségű lisztből (2-3 evőkanál) puha galuskatésztát keverünk, és mokkáskanállal a forrásban lévő levesbe szaggatjuk. Tálaláskor tehetünk bele egy kis citromlevet.

Én inkább egy kis chilis olajat csepegtettem rá. Igaz, hogy nem én főztem a pálinkát.

Reklámok

A Mezzo televízióban hetek óta ugyanaz a két reklám megy felváltva. Az egyiket megnézném még százszor, a másiktól mindannyiszor kilel a hideg. A kedvencemben George Clooney egy Nespresso kávéfőzőt vásárol. Kilép az üzletből, de csak mi látjuk, hogy a feje fölött egy zongora zuhan lefelé. Vágás. Clooney egy felhőbe burkolózott széles fehér lépcsőn halad felfelé, kezében Nespressós papírzacskóval, és megérkezik Szent Péter, vagy az Úristen elé, aki nem más, mint a fehér öltönyös John Malkovich. A párbeszéd a következő:

- Hello, George.

- Where am I?

- Make an educated guess...

- It must be a mistake.

- We don't make mistakes. Ever.

- See. It's not my time.

- Maybe we could make an arrangment...

Ennél az utolsó mondatnál Malkovich egyértelműen a zacskó felé kacsint. Vágás. Clooney ismét az üzlet előtt, annak az embernek a mozdulatával, aki a boltban felejtette, amit vásárolt. Visszalép, és abban a pillnatban a zongora a járdára zuhan, és darabokra törik. Zseniális. Nem beszélve erről a két vonzó férfiról, remek alakításukról, hogy a felülmúlhatatlanul szexi hangjukat ne is említsem.

Kép innen.

A másik egy Citroen reklám. Huszonéves lány és fiú a néptelen rakparton egy óriásdaru köteleit a nevezett autó kerekeihez erősítik. Gázt adnak, és az autót hintaként használva felszállnak a levegőbe, előre-hátra, jó magasra. Végül megunják a mókát, és a lány, a kocsi ablakán kihajolva ráüt egy nagy piros gombra, ami kioldja a köteleket, és ők elhajtanak. Tudom, hogy a józan eszet nem lehet egy reklámon számonkérni, de a fizika törvényeit talán igen. Ha el is fogadom, hogy van olyan pilótába oltott autóersenyző, aki simán leteszi az autót az átlendülések között, nincs az a földi hatalom, ami megakadályozná, hogy az elszabaduló kötelek ne az autót sodorják el. Tudom, hogy trükk az egész, számítógéppel létrehozott mintha-univerzum, de mi van, ha valaki ki akarja ezt próbálni?

Itt megtekinthető az eredeti Nespresso reklám, és néhány alternatív befejezés.