Babos-szalámis tészta

Nagy hátrány, ha az ember folyton könyveket vásárol. Sose tudja, melyikbe kapjon. Most is három áll itt megkezdve, kettő újraolvasás alatt van, és akkor még ott vannak a szakácskönyvek, amiknek sosem lehet a végére érni. Nigella Lawson Kitchen című könyvéről csak pár szót írtam a megvásárlása után, sütöttem belőle egy csokicsipszes kekszet, néhányszor elővettem, tobzódtam a túl élénk színű képekben, de főzni nem főztem tovább. A héten elkezdődött a hozzá kapcsolódó filmsorozat, amelyben feltünnek az ételek mellett Nigella gyermekei, a mostohalánya, egyéb ismeretlen gyerekek és felnőttek, no meg az ételek egymás után. Ebből nyilván következett némi főzés, meg Nigella Lawson életrajzának újraolvasása, ami nem könnyű olvasmány. Valahogy sikerült olyan életrajzírót találnia, aki úgy szőtte bele a történetbe a fájdalmat, ahogy a valóság is szövögeti. Egy kis történet ennek illusztrálására. Nigella éppen elpakolja a konyhában a bevásárolt holmit, és az ötéves kisfia megszólal: Úgy sajnálom, hogy apu meghalt. Majd ugyanazzal a lélegzettel folytatja: De jó, hoztál gumimacit!

Babos-szalámis tészta (4 főre bőven):

Felteszünk forrni megfelelő mennyiségű vizet, és kifőzünk benne 25 dkg apró méretű tésztát. Közben 8 dkg (1 csomag) szeletelt szalámit felvagdosunk kisebb darabokra, és egy nagyobb lábasban kicsit kisütjük. Hozzáadunk 1 doboz hámozott paradicsomot, kb. 1,5 dkg vajat és fél doboznyi vizet. Sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá babérlevelet, zsályát és rozmaringot, meg 2 szem kockacukrot. Leszűrünk és leöblítünk 1 doboz fehérbabkonzervet, és ezt is a paradicsomos masszához öntjük. Mire a tészta kifő, a mártás kicsit besűrűsödik. A leszűrt tésztát a mártáshoz adjuk. Keverünk hozzá egy újabb adag vajat, meg egy félpohárnyit a tészta főzővizéből. Kicsit állni hagyjuk lefedve.

Első kóstolásra olyan volt a bab és a tészta együtt, mintha krumplihoz ennék kenyeret, de másodszorra sült virslivel és zöldsalátával éppen jó lett.

Celebrate

Vessetek a mókusok elé, de Nottinghamben megvettem Pippa Middleton frissen megjelent könyvét.

Nyilván kétszer meggondoltam volna, ha egy hónappal a megjelenés után nem árulják a 25 fontos könyvet 6,25-ért. Valószínűleg az Isten háta mögött kevesen érdeklődtek a partiszervezés titkai iránt. Londonban, a Foyles-nál persze teljes áron voltak a dedikált példányok, amelyekbe a királyi család rokonához illően a szerző csak annnyit írt be szép kerek betűkkel: Pippa. (Hiszen a nővére is csak Catherine a házasságkötése óta, nem?) Mielőtt azt hinnétek, hogy leszólom a szerzőt, vagy a könyvet, gyorsan leszögezem, hogy ez épp az a comfort book (saját copyright) amit én szeretek lapozgatni egy zűrös nap végén, vasárnap délután, vagy ha éppen nem tudok elaludni. Pippa maga feel-good book-nak nevezi művét, miután illő szerénységgel elővezeti az előszóban, hogy nyilván nem kérte volna fel a Penguin kiadó (!!!) ennek a könyvnek a megírására, ha a sógora és a nővére nem az, aki, és nem olyan formás a hátsója, amilyen. A könyvhöz sikerült megnyerni David Loftust, Jamie Oliver könyveinek fotósát, és számos más személyt, akik a főzést, a kellékek beszerzését, a berendezést, a food-styling-ot és más nélkülözhetetlen dolgokat végeztek, míg Pippa a szöveget megírta és az egészet szerzőként jegyezte, míg a többieknek az utolsó oldal jutott, a köszönetnyilvánításokkal.

David Loftus egyik impresszív, bár minden egyediséget nélkülöző képe a könyvből.

A 400 oldalas könyv évszakonként csoportosítja az ünneplésre okot adó eseményeket. Értelemszerű, melyik évszakban van a karácsony, húsvét, vagy Valentin nap, de mindegyikre jut valamilyen bármikor megtartható alkalom is. Meghitt vacsorapartit rendezhetünk máskor is, nemcsak ősszel, és Angliában nemcsak tavasszal teáznak délután, de így sikerült elérni, hogy minden fejezet körülbelül azonos hosszúságú legyen. Mindegyik elé kis érzelemdús bevezetőt írt Pippa. Nem tudok ellenállni, és megkísérlem visszaadni legalább az egyiknek a hangulatát.

"Az ősz a betakarítás és az aranyszínű fény ünneplése. A levelek a bronz számtalan árnyalatába fordulnak, és szőnyeget terítenek a harmatos földre. Az időjárás hidegebb napokat és friss, ködös reggeleket hoz. Ez jelzi a nyár végét, és valami újnak a kezdetét is. A sövények töviseik között rubintszínű bogyókkal büszkélkednek , a gyökérzöldségek megduzzadnak, a hentes kirakatában pedig megjelennek az ízekben gazdag, érlelt vadhúsok. Raguk, sültek és piték töltik meg tányérjainkat."

Ach. A leírások ennél azért visszafogottabbak, sőt meglehetősen használhatóak. Nem is a receptekre gondolok, hanem arra, hogy sok információ van egy helyre gyűjtve. Pippa jól megszerkesztve (kis keretben, más betűvel, képpel, vagy rajzzal illusztrálva) felsorolja, milyen eszközökre és dekorációra van szükség az adott vendégséghez, milyen koktélok illenek hozzá, megadja néhány alapétel receptjét, és javaslatokat tesz az idő kellemes eltöltésére kézműveskedéssel vagy játékokkal. Sosem felejti el megjegyezni, hogy az internetről bármi könnyedén beszerezhető (szülei cégét, a Party Pieces nevű internetes partikellék kereskedést csak a bevezetőben említi dicséretes visszafogottsággal). Pippa dolgozott is partiszervezőként a Table Talk nevű cégnél, és egyértelmű, hogy a könyv célközönsége azok közül kerül ki, akik remekül felhasználhatják azt a tanácsot, hogy a karácsonyi élelmiszereket négy héttel az ünnepek előtt rendeljék meg a karácsony előtti héten történő kiszállítással, és akik a karácsonyi büféasztalra feltesznek egy egész (!!) Stilton sajtot, amelyet előtte három hétig portói borral átitatva érleltek.

Én szeretni fogom ezt a könyvet, éppen a hibái miatt. Az amazon olvasói azonban nem fogták vissza magukat, főleg azok, akik a lehetséges öt csillagból csak egyet adtak a könyvnek. A pikírt kommentek közül a következő a kedvencem:

"  A könyv tele van hasznos tanácsokkal, de a szerző kifelejtett párat:
1. Ha fázol, vegyél fel pulóvert.
2. Ha tűzijátékot rendezel, ne felejts el felfelé nézni, mert a robbanások ott történnek.
3. Ha tábortüzet raksz, mindig ellenőrízd, hogy a ház nem gyulladt-e fel, ugyanis mindkettőnek ugyanolyan szaga van.
4. Ne felejtsd el, hogy az élő panda nem a legpraktikusabb karácsonyi ajándék. Igaz, hogy kezdetben kicsi, de nagyon gyorsan elég nagyra megnő.
5. Ha partiszervezési tippekre van szükséged, bármikor felbérelhetsz egy szellemírót. Vagy ha erre nem telik, akkor még mindig megpróbálkozhatsz a Google-lal." - mondja Toddy.

Szerintem itt is az a régi igazság köszön vissza (mint a Casablanca esetében, például), hogy száz klisé kiad egy új minőséget.

Saját levében

Saját levében 2008-ban kezdte írni hasonló című blogját. Az Ecet és olaj akkor izmos, egyéves blogocska volt, a blogtér pedig áttekinthető. Örömmel kezdtem követni egy olyan blogot, amelynek karaktere volt, szerzője jól írt. Minden érdekelte gasztrofronton, és nyilvánvaló volt, hogy számára a főzés az élet egy olyan szelete, ahonnan minden irányba nyílik kilátás. Az is tetszett, ami nem volt ebben a blogban: nem voltak tüncimünci megjegyzések a családi tűzhely melegéről, és nem voltak célzások, miszerint az adott ételt a Magyarországon csak egyetlen helyen, aranyárban kapható hozzávalóból lehet elkészíteni. Itt szerepet játszottak a hagyományok, a saját termesztésű hozzávalók, és mindezt kellemes, enyhén szarkasztikus humor fűszerezte. Éppen csak annyi, hogy látszódjék, a blog írója képes önmagára, és a világra is kellő távolságból tekinteni.

A blogszerzővel való személyes ismeretség csak megerősítette az olvasással szerzett benyomásokat. Kíváncsi lettem, amikor megtudtam, hogy a bejegyzések könyv alakban is megjelennek. A bloggerek szakácskönyvei színes-szagos, nagyalakú, minden ételt fotóval illusztráló darabok többnyire, nemcsak nálunk, de szerte a világban. A megelőlegezett borító alapján már vizionáltam is a szép nagy fóliánst, ahol a fényes papír közepén néhány sorban olvasható a recept, vele szemben az egész oldalas fotó. Kellemes meglepetés volt a kézbe illő kis könyv, amely a mértékletesség jegyeit mutatja több tekintetben is, és ez előnyére válik. Lakner Zsuzsa illusztrációi inkább a kis szösszeneteket (tárcákat) illusztrálják, mint az adott ételt, hiszen a szerzői hangsúly is inkább ezeken van. Céljuk megragadni egy hangulatot, az adott ételt beilleszteni egy nagyobb ívű kontextusba, amelyben helyet kapnak emlékek, napi aktualitások, olvasmányok, többnyire a helyi és idénynek megfelelő (szezonális és lokális) alapanyagok felhasználásával. Az ételek is olyanok, amit egy dolgozó anya főz a családnak és a vendégeknek: ismerős ízek egy kis csavarral, lehetőleg úgy, hogy mindenki örüljön nekik.

A képek a könyv honlapjáról valók.

Saját levében nagy erőssége a magyar irodalom iránti szeretete. Ahogy a szövegekbe beszivárognak a parafrazeált klasszikusok (hervad már ligetem), az olvasó kellemes érzéssel ismer rá az ő fejében is ott keringő gondolatokra és a hozzájuk kapcsolódó érzésekre. A könyv januártól szilveszterig kiséri a gasztrokalandort jól követhető, könnyen megfőzhető receptekkel, amelyekhez az alapanyag nagy részét bármelyik kertben (még egy garázs tetején is) meg lehet termelni. A könyvet az Artemisz kiadó adta ki Zsubori Ervin hangulatos bevezetőjével. Viszont nagyon hiányoltam a könyvből a 3D-BK kalandjait a Hortobágyon, de ezek szerencsére a blog segítségével bármikor felidézhetőek.

Köszönet a kiadónak a recenziós példányért.

Szakácskönyvek a Rukkoláról

A Rukkola főoldala szerint az oldal megnyitása óta 60.300 könyv cserélt gazdát 11.500 felhasználó közreműködésével. Az elmúlt három hónap alatt én is szereztem néhány könyvet, de míg kezdetben valóban találtam olyanokat, amiket  mindenképpen szerettem volna elolvasni, mostanában többnyire úgy választok, ha elém bukkan egy könyv, és úgy érzem, érdekes lehet, akkor elhappolom. Utána esetleg továbbadom, mert nem válik be. A sokak által happolni kívánt könyvek megszerzéséhez állandó figyelés szükséges, okostelefonon, vagy a számítógépen, még akkor is, mikor valami mást csinálunk. Ha fel is bukkant egy-egy általam megjelölt könyv, mire én próbálkoztam, már biztosan elvitte valaki, aki nyilván állandóan netközelben van. (Én is ott vagyok, de a kapcsolat kimerül abban, hogy percenként figyelmeztetem a diákokat, hogy ne használják órán a mobiltelefonjaikat.)

Szakácskönyvet happolni megéri, és felbukkannak érdekes dolgok. Én eddig a következőkhöz jutottam hozzá:

Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyv

Inkább jó olvasmány, mint gyakorlati segítség, de nem bántam meg.

Lajos Mari könyvei Hemző Károly fotóival

Sokáig rendszeresen vettem a sorozat köteteit. Tavaly télen Saját levében inspirációjára rendeltem meg egy hiányzó kötetet, és ismét elámultam, hogy milyen  pontos, fantáziadús, és modern módon főz Lajos Mari. Ráadásul nincs benne semmi gasztrosznobság. Egyetlen egyszer sem mondja, hogy az adott étel csak azzal a hozzávalóval lesz jó, amelyet az egész országban egy helyen, aranyárban lehet megvásárolni.

Frank Júlia: Ízözön - Ősz

Egy szakácskönyvem volt eddig Frank Júliától, és azzal kapcsolatban az volt az érzésem, hogy egymás után sorolja az egymástól alig különböző recepteket, kicsit fantáziátlanul. Ez a könyv közel húsz éves, mégis friss, bár a fotói az akkori divatot tükrözik.

A la carte Budapest

Ezt a könyvet is akkoriban adta ki a Fővárosi Gázművek. A nagy budapesti szállodák konyhafőnökei egyenként is annyi receptet gyűjtöttek benne össze, hogy mindegyikből ki lehetett volna adni egy kis könyvet. Ha elhagyjuk az aszpikot, és nem vesszük figyelembe a művészieskedő tálalást, akkor itt is találhatunk izgalmas dolgokat.

Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv

Több embernek megvettem már ezt a kis könyvet, magyarul is, más nyelveken is. Benne van az a recept, amit Vesta nyomán próbáltam ki, és már született több változata, az optimális változat megtalálása érdekében.

Szentgyörgyi palacsinta (4 személyre):

12 palacsintát sütünk.* Négyet-négyet egymásra fektetünk úgy, hogy mindegyiket megkenjük lekvárral. ** A palacsintákat feltekerjük, a végeit levágjuk, a maradékot négy egyforma részre vágjuk, és kivajazott tűzálló tálba úgy tesszük bele, mint a kakaós csigát. 4 tojássárgát kikeverünk 10 dkg cukorral és 5 dkg puha vajjal. Belekeverünk 5 dkg darált mandulát és a csíkokra vágott palacsintavégeket. ***Ezt rákenjük a palacsinták tetejére. A 4 tojásfehérjét 10 dkg cukorral habbá verjük, a palacsinták tetejére tesszük, és 180 fokos sütőben addig sütjük, míg a hab szép színt kap.

*Ezt mindenki tud fejből.

** Édes, de savanykás baracklekvárral finom, málnával, áfonyával inkább édesebb, és elég érdekes színű lesz.

*** A könyv és Vesta is ajánl 2,5 dl tejszínt, de ez szerintem nem szükséges, mert nagyon tocsogós lesz.

Langyosan a legfinomabb.

Nigella Express

Én nem akartam ezt a könyvet megvenni. Skóciában sem, amikor megjelent, és vele egy időben vetítették a hozzá tartozó tévésorozatot. Megnéztem ott is, azután itthon is, és mindkétszer lebénultam az olajos babpürétől (babkonzervet leöblít, melegít, összetör, fokhagymás olajjal leönt). De lehetett benne valami, mert a használt példányok ára alig akart tíz font alá menni az amazonon. Az idén nyáron a meglévő Lawson-szakácskönyvek mellé beszereztem a Forever Summert is, és az új Nigella-opus megjelenése alkalmából úgy gondoltam, legyen teljes a sorozat. Csodák csodája, egy ismeretlen antikváriumban találtam az Express-ből egy háromfontos példányt, ami ma meg is érkezett.

Ha van szerelem első látásra (márpedig van), akkor ez az volt. Kellemesen retró színvilágú könyv, életkedvet sugárzó fotókkal. A szöveg bő lére eresztve, ahogy kell, olyan mondatfűzés, amire nagyon oda kell figyelni, és tele van ötletekkel, amik annyira egyszerűek, hogy azon csodálkozik az ember, neki miért nem jutott ez eddig eszébe. Vagyis nekem eszembe jutott.  Nigella lenyúlta a paradicsomlevesemet.  A mi levesünk, ami még Merel olasz barátnőjének is ízlett, egyezik ezzel, de a mienkben csak húsleves, tészta, fűszerek és sűrített paradicsom van. Szerencsére Nigella olyan csavart tett bele, ami még csak jobbá tette. Nem bánom. Most az egyszer.

Express minestrone (3 személyre):

1 leveskockát felfőzünk 7 dl vízben. Belekeverünk 1 doboz csípős arabiata szószt (Sp#r saját márkás). Hozzáadunk 2 szem kockacukrot, őrölt borsot, kevés szárított zellerlevelet. Leöblítünk 1 doboz fehér és 1 doboz vörös babot, a leveshez adjuk, és  felforraljuk. Közben kifőzünk 2 marék kisméretű tésztát, és a leveshez adjuk.

A vadonatúj tupperes levesbögrénkben szállítjuk a dolgozóba.

Császármorzsa

Vannak könyvek, amiket a boltban kiolvas az ember. Nekiül, átlapozza, és képben van. Szépen kivitelezett kis könyv jelent meg arról, hogyan szervezték meg a magyar Uniós elnökség során a vendéglátást. Három szimpatikus fiatal nő jegyzi a könyvet, de a szerepük súlya igen-igen eltérő. Győri Enikő külügyminisztériumi államtitkárként minden programért felelős volt, Bakos Piroska a szóvivő szerepét töltötte be, a harmadik fiatalasszony, Gál Helga pedig a borokat választotta ki a különböző alkalmakhoz. A könyvben igazi ínyenc receptek vannak, libamájjal, vaddal, profi tálalással. Néhány személyes történettel egészítették ki a könyvet, így került bele a császármorzsa Győri Enikő-féle változata. Az is csoda, hogy ezt volt elkészíteni ideje a fél év alatt. Az egészben az a legérdekesebb, hogy én még soha nem csináltam császármorzsát, szerintem nem is ettem. Azt tudtam, hogyan készül, de ez a grízes változat szimpatikus volt. Az mindenesetre kiderült, hogy mitől morzsálódik el a tészta: hosszú sütés, némi macerálás. Kell hozzá sok lekvár, hogy ne legyen száraz. Mert az.

Császármorzsa (kb. egyszemélyes adag, tetszőleges számú személyre készíthető a hozzávalók többszörözésével):

10 dkg grízt beáztatunk 1,5 dl tejbe, és hozzákeverünk 1,5 dkg kristálycukrot. Egy órát állni hagyjuk. 200 fokra előmelegítjük a sütőt. Ezután a tésztához hozzáadunk 1,5 dkg porcukrot és 1 tojássárgát. A fehérjét habbá verjük, és óvatosan a tésztához keverjük, hogy ne törjön össze. Egy megfelelő méretű tepsi aljába annyi napraforgóolajat öntünk, hogy jól bevonja, és a meleg sütőbe tesszük üresen. Ha már jó forró, beleöntjük a masszát, és 10 perc múlva egy falapáttal, vagy más tompa eszközzel felkaparjuk az alját, ezt követően ugyanezt tesszük ötpercenként, míg jónak nem ítéljük. Frissen, lekvárral, porcukorral tálaljuk.

Még be sem fejeztem a bejegyzést, már volt, aki figyelmeztessen, hogy mi micsoda, és hogy használjak vajat. Ezt mindenképpen megfogadom.

Csirkemájas tésztaragu

Pár napja rosszul alszom. Lehet hogy a hirtelen meleg, vagy az éjszakai vihar miatt, de az is lehet, hogy nem tudok azonnal kilépni egy éppen véget ért feszült időszakból. Nappal támolygok, hazaérve lerogyok egy fotelba. Két óra múlva ébredek fel, és nem tudom hol vagyok. Este nem alszom el, reggel pedig ötkor fent vagyok. Viszont kiváló segítséget találtam az álmatlan órák eltöltésére. Megrendeltem az amazonról Rick Stein French Odyssey című sorozatát dvd-n és néhány éjszaka alatt kivégeztem a kilenc részt. A hajnali derengésben nagyon jó nézni a Canal du Midi melletti fasorokat, miközben egy öreg bárka csorog végig a keskeny csatornán.

A kép innen van.

A Canal du Midi mellett készült képek miatt vettem meg tavaly Rick Stein szakácskönyvét. Már egyedül a kacsa konfit receptjéért érdemes volt, de van még benne számos jó ötlet. A filmsorozatban csupa házias, néhány alapanyagból álló becsületes ételt mutatnak be, a könyvet pedig kiegészítették néhány fancy recepttel is. Mindenesetre a sorozat befejezése után valami olyasmit kellett főznöm, amiben kacsazsír van, belsőség, és még ráadásul valami mediterrán beütés is.

Csirkemájas tésztaragu (2 személyre):

1 fej vöröshagymát karikára vágunk. Forró serpenyőben kacsazsírt olvasztunk, és a hagymát kevés sóval puhára pároljuk benne kb.  10 perc alatt. Magasabbra vesszük az edény alatt a lángot, és hozzáadunk 25 dkg csirkemájat. Nagy lángon megpirítjuk a májak mindkét odalát, majd lefedve pár percig pároljuk, míg a májakból kicsorgó lé színtelen lesz. Hozzákeverünk 2-3 teáskanál piros pestót és lepirítjuk. Beleteszünk még 8-10 szem fekete olajbogyót félbevágva, és fél csokor zöldpetrezselymet felaprítva. Egyet keverünk rajta és kész. Mindeközben persze kifőzünk két adag spagettit sós vízben. Leszűrjük, és kevés forró olívaolajon átkeverjük. A tésztára kanalazzuk a ragut, és rászórjuk a maradék petrezselymet. A legszebb pastatányérunkban tálaljuk.

Nem okolom a meleget semmiért. Végre a teraszon tudok vacsorázni.

Bogyós gyümölcsök fehércsoki szósszal

A Masterchef sorozat már a nyolcadik évadnál tart a BBC-n. A BBC Entertainment az első évadot adta csak le, igaz azt legalább háromszor. Az évad jótanulója Caroline Brewester volt, aki minden fordulóban hibátlanul teljesített, és minden csoportos feladatban a legjobb szervezőnek bizonyult. Csak éppen az a szikra, az a pimasz báj hiányzott belőle, amivel Thomasina Myers egyénisége és ételei is rendelkeztek. Thommynak már a verseny évében megjelent a szakácskönyve, és hamarosan London egyik legfrekventáltabb helyén nyitott éttermet. Caroline először Nigella Lawson csapatában dolgozott, majd 2010-ben ő is kiadott egy szakácskönyvet. Már a tévéműsor szakácskönyvében is arról beszélt, hogy legjobban olyan ételeket szeret főzni, amelyek maximum fél óra alatt elkészülnek. A szakácskönyvében - amelynek az a címe: Yummy - olyan desszerteket ír le, amelyek 5-30 perc közötti idő alatt készülnek el. Így is vannak beosztva a fejezetek, aszerint, hogy a desszertre 5-10-15-20-25-30 percet kell fordítani. Erősen épít a kész fagylaltokra, gyümölcsökre, kész tésztákra. De ki nem? Az erőssége a kombinációkban van, vissza fogok térni hozzá többször.

Bogyós gyümölcsök fehércsoki szósszal (2 adag):

Fél csomag mélyhűtött bogyós gyümölcsöt elosztunk két pohárba. Vizet forralunk egy kicsi lábasban, tetejére teszünk egy másik edényt, aminek az alja nem ér a vízbe. Beleöntünk 0,7 dl tejszínt és beletördelünk 5 dkg fehér csokoládét. Kavargatva addig melegítjük, míg a csoki felolvad, és a tejszínnel homogén mártást alkot. Ezt elosztjuk a két pohárban, és azonnal tálaljuk.

Igazán csak teljesen frissen finom. A szósz azonnal lehűl, a gyümölcsök meg éppen annyira megolvadnak, hogy jól haraphatóak. Pár perc múlva a szósz már nem olyan sima, ahogy a fehér csoki kezd visszadermedni.

The New Pasta Cookbook

Ez az 1992-ben kiadott olasz szakácskönyv még az olasz konyha divatjának nagy felfutása előtt láthatott napvilágot. Nincs is benne az összes divatzöldség, és nincs minden vastagon meglocsolva olívaolajjal. Jutka találta a turkálóban.

Szerzője Joanne Glynn, akinek néhány szakácskönyve kapható az amazonon, és az ismertető szerint az olasz konyhára szakosodott vendéglátó vállalkozása van, vagy volt akkoriban. Erősen állítja, hogy a valódi bolognai mártás nem paradicsomos, és nem spagettivel, hanem tagliatellével tálalják.

Az eredeti bolognai mártás (4 személyre):

Felaprítunk 1 kis fej vöröshagymát, 1 kisebb répát, és 1 szál szárzellert, vagy egy kisebb darab zellergumót. 6 dkg vajat megolvasztunk egy mélyebb serpenyőben, és a zöldségeket 4 szelet csíkokra vágott baconszalonnával és 2 babérlevéllel együtt 1 percig pároljuk benne. Enyhén sózzuk, borsozzuk. Hozzáadunk 30 dkg darált marhahúst, és kevergetve megbarnítjuk. Rászórunk 1 teáskanál lisztet, és fél perc kevergetés után felengedjük 125 ml fehér borral. Pár percig nagy lángon forraljuk. Hozzáadunk egy maréknyi apróra vágott gombát. Szerecsendiót reszelünk rá és hozzáadunk 125 ml alaplevet, vagy húslevest, és lassú tűzön, másfél óráig főzzük lefedve. Az idő felének eltelte után hozzáadunk 125 ml tejet és ellenőrizzük az ízesítést. Tálalás előtt még belekeverünk 2 evőkanál tejszínt.

A recept még előírja 1 darab csirkemáj hozzáadását az utolsó öt percben, apróra vágva, de ez éppen nem volt kéznél. Enélkül is volt a keveréknek egy érdekes májas íze. A maradék pirítósra kenve is finom volt.

Breton krumplileves

Az elmúlt hónapban Jutka kétszer is talált nekem angol nyelvű szakácskönyvet a kedvenc turkálónkban. Ha én eljutok oda, akkor többnyire vallásos, vagy golffal foglalkozó könyvek vannak mostanában, vagy éppen semmi. Az első kis könyv egy turistáknak kiadott füzetecske breton receptekkel.

1989-ben adták ki, ez látszik a fotókon is, és nyilván franciák fordították angolra, de a receptek igazi jó parasztreceptek, egyszerűek, pár hozzávalóból remek dolgokat hoznak ki. Én a hagymás krumplilevest választottam. A recept körülbelül úgy szól, hogy tegyük az összes hozzávalót egy lábasba, öntsük fel vízzel, és főzzük egy órát. Kicsit változtattam az arányokon és a technológián, de alapjában véve ez úgy jó, ahogy van.

Breton krumplileves (2 személyre):

1 nagy fej hagymát felaprítunk, és 1 dkg vaj és 1 dkg kacsazsír keverékén kevés sóval jó 10 percig párolunk. Időnként megkeverjük. Meghámozunk 4 közepes méretű krumplit, és apró kockákra vágjuk. 15 dkg nyers császárszalonnát nagyobb darabokra vágunk. A krumplit és a szalonnát a hagymához adjuk, és felöntjük fél liter alaplével, meg annyi vízzel, hogy jól ellepje. Sózzuk, borsozzuk, teszünk még hozzá egy csípős paprikát egészben, és lassú tűzön háromnegyed órát főzzük. Utánaízesítjük és kész.

Nagyon jóízű, de kicsit sem diétás. Mivel a saját adagomat ebédre vittem, melegítés előtt egyszerűen leszedtem a  tetejéről a zsírt. Ezzel a közérzetem sokat javult, a leves ízének meg nemigen ártott.